Biatorbágy sportélete

„Vannak emberek, akiknek szabadideje semmittevéssel telik. Mások ezt inkább maguk javára fordítják: olvasnak, rádiót hallgatnak, televíziót néznek, színházba, hangversenyre mennek, ország-világot járnak. És vannak olyanok is, akik tehetségükkel, tudásukkal testük energiáját a köz javára fordítják. Ezek közé tartoznak a sportolók.
(…)
Minden küzdelem előtt a versenyző álma a győzelem. Ámde kettőn áll a vásár, csak egy győztes lehet. Valóban így van? Az idő, a tér és az ember legyőzésének hiánya vereséggel egyenlő? Nem, szó sincs erről! Mindenkié a dicsőség, aki az erkölcsi tökéletesség elérésére törekszik! Az ókorban élt római nagy bölcstől, Senecától maradt fenn egyik szép gondolata, mely így szól: „A világ az atléták karjait és lábait csodálja, én a lelki erejüket csodálom.” Hát igen, csodálatra méltó az a lelkesedés, amellyel létrejött és eredményesen működött a sport Biatorbágyon!”
Így volt ez régen – ahogy Kun László írja a biatorbágyi sportélet múltját átfogóan bemutató könyvében, és így van ma is. A honlap Sportélet menüjében felsorolt egyesületek részben szerepelnek Kun László könyvében, de ma is aktívak városunkban, és persze vannak új kezdeményezések is. A biatorbágyi egyesületek az iskolán kívüli testedzés lehetőségeit biztosítják.
A város sportélete ma is jellemzően az iharosi településrészen zajlik, mint a kezdeti időszakban. Az 1921. évi LIII. törvény alapján létrehozott leventeintézmény létrejötte után indult el a komolyabb sportélet Bián és Torbágyon, a két szomszédos településen. Bián a Sóskúti út melletti „Nagy-gyöp”-ön, Torbágyon a temető melletti sík terepen folyt a leventék alaki és harcászati képzése. Mivel az egész országban egymás után jöttek létre a leventemozgalom keretein belüli sportágak, előbb Torbágyon, majd Bián is lehetőséget kaptak a fiatalok: mindenekelőtt az iharosi labdarúgópálya kialakítására fordítottak nagy erőket. Bián csak 1947-ben kezdtek hozzá a Kolozsvári utcában egy új sporttelep létesítéséhez, amely ma is az egyik legfontosabb helyszíne a helyi sportéletnek.
A háború után a két településrész sportkörei egyesültek, ekkor alakult meg a Biatorbágyi Sport Egyesület. Felmerült egy járási szintű atlétikai centrum létrehozása, ezért a labdarúgó játékteret futópályával vették körül és kézilabdázásra is alkalmas pályát alakítottak ki. A labdarúgó csapat az Iharosi pályára „vonult vissza”. 1965-ben a sportegyesület Viadukt Sport Clubra változtatta meg nevét, amellyel egyidejűleg megkezdték az iharosi pálya korszerűsítését is.
A két sportpálya ma az önkormányzat tulajdonában van. 2007-ben a képviselő-testület az iharosi pálya használati jogát átadta a Viadukt Sportegyesületnek, a Kolozsvári utcai pályát megtartotta saját kezelésben. Biatorbágy regionális és fővárosi sporteseményeknek is helyet ad és a helyi természeti adottságoknak és civil szervezőknek köszönhetően számos tájfutó- és teljesítménytúra helyszíne.
 
Felhasznált irodalom:

Kun László: Biatorbágy sportja 1903-2002. Helytörténeti Olvasókönyv III. kötet. Biatorbágy, Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány, 2008.

Körmendi Judit-Horváth Imre (szerk.): Biatorbágy város 1192-1966-2007. Biatorbágy, Biatorbágy Város Önkormányzata, 2007.