2011. július 8-án, életének 73. évében elhunyt Szász (Zas) Lóránt költő és szabadságharcos, az amerikai emigrációban élő költők egyik utolsó képviselője, aki az 1956 októberi forradalom napjaiban alakult biai ifjúsági szervezet vezetője volt. Szász Lóránt végső búcsúztatása 2011.augusztus 5-én 11 óra 15 perckor Budapesten a Farkasréti temetőben lesz.
Zas (Szász) Lórántra emlékezve
1938. március 9. – 2011. július 8.
Szász Lóránt, az 1956 októberi nemzeti bizottság tagja, nemzetőr, a forradalom napjaiban alakult biai ifjúsági szervezet vezetője volt. A Pest Megyei Bíróság egy évi börtönbüntetésre ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság három évi próbaidőre fölfüggesztett. 1957. szeptember 9-től-1958. február 14-ig előzetes letartóztatásban volt. Szabadulása után előbb segédmunkásként, majd villanyszerelőként dolgozott. A Bicskei Gimnáziumban letett érettségi vizsgája után a Budapesti Orvosi Egyetemre pályázott, de a családi hátterét (megbecsülésnek örvendő, helyben praktizáló orvos édesapa) a felvételi bizottság nem tartotta megfelelőnek.
1967-ben disszidált Olaszországba feleségével a biai Hartdégen Erzsébettel (Csöre), 1968-ban pedig az USA-ba költözött. 1972-ben az UCLA-n elektromérnöki diplomát szerzett, később meghívást kapott az amerikai űrkutatási programba. A ’80-as évektől üzletemberként tevékenykedett, majd gazdasági tanácsadó világutazóként lett ismert személyiség.
Az ’56-os Világszövetség alapító tagja, az 1956-os Emlékérem kitüntetettje. Az Egyesült Államok Kongresszusa kétszer tüntette ki.
1973-74-ben a Napnyugat szerkesztője, 1994-től a Magyarok Vasárnapja című lap főszerkesztője. Két prózai művet és számos verseskötetet adott ki. Az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk alatti, majd e témáról később írt versei miatt méltán tarthatjuk 1956 szelleméhez egyik leghűbb költőnknek.
Kecskés László
Nosztalgia az egykori falu felé is...
A FALU VÉGÉN
(A paradigmák kapujában)
A falu végén learattak,
árnyékát mérik lent a Napnak,
szalmát csépelnek emberek.
Hogy verset többé már ne írjak,
kővel dobálnak, karddal vívnak :
csak dudát fújjak, és legyek
falkám utolsó csahos kutyája,
aki a Holdra néz és látja,
kiszáradt már tó és berek.
Leszek a józanok vigéce,
elvonulok a tengerszélre,
ahol tótágast állni is lehet.
Nem bosszant bánat és a szégyen,
múltamat mérföldkövekben mérem,
nem nyűgöznek le szobrok, sem terek.
Zas Lóránt
Nyugati tó, 2009. október 11.