Az első hidat 1883–84-ben, másodikat 1898-ban építették. Az impozáns megjelenésű hidak Biatorbágy településképének meghatározó elemei, az évek során a település jelképévé váltak. A Füzes-patak völgyét hidalják át 120–140 méter szélességben és 20–25 méter magasságban.

A gótikus, 15. századi ősi egyház szentélyének felhasználásával 1724-ben, illetve 1730 körül építették barokk stílusban. A 19. század végén eklektikus stílusban több ütemben átépítették, bővítették. Torbágy főterének legmagasabb pontján álló kívülről koraeklektikus jegyeket hordozó épület. Homlokzata elé lépő tornya előtt nyeregtetős, timpanonos előépület áll, a hozzá vezető lépcső 1868-ban épült.

A kutatások szerint Promberger Keresztély barokk kori kastélyának helyén épült. Az új tulajdonos Sándor Antal báró fia, gróf Sándor Vince építtette föl a kastélyt mai formájában 1823-ban.

Szily József építtette a 19. század elején, első említése az 1817. évi torbágyi canonica visitatióban található. 1944–45-ben megrongálódott, rövidesen helyreállították, empire oltára és Szent Vendelt ábrázoló oltárképe utóbb teljesen elpusztult. Bia és Torbágy között, a szőlők mellett, meredek, erdős hegyoldalon, az Iharosban található, nyugatra tekintő, klasszicista homlokzattal. Kör alaprajzú, homlokzatát két falpillér, illetve két szabad oszlop által hordott triglifes architrávon ülő, gyámkősoros timpanon díszíti.

Biatorbágy legrégibb építészeti emléke a 13. század végéről származik, késő román stílusú, sokszor átépítették. A ma is látható templomrom a község délkeleti határában lévő református temetőben található. A biai templom építése a 13. század elején kezdődhetett, többszörös bővítését a falusi közösség sokasodása következtében kialakuló helyi igények kívánták. A 14. század folyamán nyerte el végleges formáját. Okleveles említése (1351) szerint Szent Kereszt tiszteletére emelték.

Feltehetően a mai templom helyén "bey Sanct Christophoro" állott az a "kifestett kastélykápolna", amely a Promberger-féle kastély tartozéka lehetett, ahol a nyaranta Bián tartózkodó uraság Budáról hozott ferencrendi papjai tartottak istentiszteletet. 1778-ban a kápolna fenntartását már az új tulajdonos; báró Sándor Antal veszi át, aki 1784-ben jelenti be kastélya és a kápolna restaurálását.

Az 1732-ben a szélvihar emlékére épült kápolnát az ipari park kialakításakor jelentősen átépítették 2002-ben. Az eredeti kápolnából csak az ajtó kőkerete maradt meg.

Az irodalomban, mint középkori épület szerepelt. A 18. század első felében épült, a 19. században a Fáy család kezére jutott, majd a Sándor–Metternich uradalomhoz került. 1954-ben mezőgazdasági szakiskolává alakították, a régi részekhez idegen toldalékokat építettek. Biatorbágy Nagyközség Önkormányzatának tulajdonában van. 2001. augusztus végétől használaton kívül áll. Lejtős terepen álló, délre néző U alakú díszudvarral kialakított barokk épület A terep esése következtében az oldalszárnyak egy része kétszintes.

A volt vasútállomás épülete, színházteremmel bővítve a település kulturális centruma.