Az elmúlt két évtizedben a biatorbágyi önkormányzat mintegy százmillió forintot fordított a Sándor-Metternich-kastély tulajdoni viszonyainak rendezésére. Az utolsó, még részben magánkézben lévő 110 helyrajzi számú ingatlan tulajdonba vételéről a biatorbágyi képviselők legutóbbi, júliusi ülésükön döntöttek. Azzal, hogy a képviselő-testület elfogadta a javaslatot, végre lezárult az évtizedek óta tartó tulajdonrendezési vita.
A kastélyt már a XIX. században is többször felparcellázták, átépítették. A számos helyrajzi szám a XX. század második felében átszámozással alakult ki. A kialakult nehezen átlátható korábbi viszonyokat jól mutatja az a történet, hogy a területen található római katolikus templom ugyan műemléki védelem alatt állt, a bejegyzés azonban hiányzott a műemléki nyilvántartásban. Az ötvenes évek óta eltelt időszakban egyébként a kastély történetét a helyrajzi számok rossz adminisztratív bejegyzése jellemezte, továbbá az a tény, hogy a műemléki védelmet csak helyenként vagy egyáltalán nem jegyezték be a tulajdoni lapokra.
A hatvanas években még nem jegyezték be az állam tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba. A kastély a szocializmus évtizedeiben is sokáig Sándor-Metternich Klementina tulajdonaként szerepelt a földhivatali nyilvántartásban. Az épületben közvetlenül a háború után termelőszövetkezet működött, és az új funkciónak megfelelően alakították át az egyes helyiségeket. A nyolcvanas években ugyan megkezdődött a kastély műemléki vizsgálata, az ingatlannyilvántartások alapján azonban már nem lehetett tisztázni a tulajdonjogot. Nyilván ez a tény is azt készítette elő, hogy végül az épületegyüttes kikerült az országos jelentőségű műemlékek kategóriájából. Az önkormányzat ekkor igényelte meg a korábbi állami tulajdont, a termelőszövetkezettől pedig 80 millió forintért vásárolta meg a téesz ingatlanokat.
Csatolmány | Méret |
---|---|
A hivatkozott 110 hrsz-ú ingatlan elhelyezkedése (76.1 KB) | 76.1 KB |