Biatorbágy a kilencvenes években behozta addigi lemaradását, és nekilátott a lehetőségek kiaknázásának. Mára a régió egyik legfejlettebb települése lett, amiben igen komoly szerepük volt a betelepült cégeknek is.
„Biatorbágy a fővárosi agglomeráció megannyi településéhez hasonlóan igen alacsony infrastruktúrával érte meg a rendszerváltást. A regionális vezetékes ivóvízhálózat kiépítése csak 1990-ben kezdődött meg, csatornázás, szennyvíztisztítás, gázellátás egyáltalán nem volt, a település képét a belterületen kívül pedig burkolatlan és kivilágítatlan utcák határozták meg. A rendszerváltás után megalakuló önkormányzat ezért első feladatának az infrastrukturális lemaradás behozását tekintette” - mondta dr. Palovics Lajos, Biatorbágy hatszoros (időközi választás miatt – a szerk.) - országos viszonylatban a legtöbbször megválasztott polgármestere.
A település elsők között használta ki a megnyíló pályázati lehetőségeket, és mintegy öt év alatt behozta az évtizedes lemaradást. Az 1991-ben nagy tempóban elkészített tervek, a helyben jelentkező új vállalkozások befizetései, valamint a kész tervekkel megpályázhatott és elnyert állami támogatások lehetővé tették a csatornahálózat és szennyvíztisztító építésének 1992-ben kezdődő és 1994-re befejeződő beruházását. Mind ezt úgy, hogy a helyi lakosságnak – Magyarországon talán egyedülállóan – nem kellett ehhez közműfejlesztési hozzájárulást fizetnie. A csatornahálózat 95 százaléka épült ki ekkor, és csak néhány rossz műszaki adottságú utcában húzódtak el a munkálatok 2006 végéig, amikor is a hálózat kiépítettsége teljes körű lett. A kilencvenes években az elektromos és gázhálózat szintén teljes mértékben megvalósult, a telefonhálózat pedig bővítésre került. Az első önkormányzati ciklus alatt ugyancsak megkezdődött az úthálózat helyreállítása, illetve jobb színvonalú kiépítése, ezenkívül 1991-re már elkészült a vízhálózat – sorolta dr. Palovics Lajos. Eddigi tevékenységüket pedig ekként összegezte: „Könnyedén megvalósultak az akkor lehetetlennek tűnő dolgok”.
Közel ezer cég választotta Biatorbágyot
A polgármester „nagy szerencsének” tartja a főváros közelségét. „Biatorbágy többek között egy nagyon szerteágazó tudású, lokálpatrióta lakosságot tudhat a magáénak, akik a kilencvenes években nekiláttak a lehetőségek – így a földrajzi fekvés, az M0-s autópálya megépülése, a cégek érdeklődése – kiaknázásának.” A közép-magyarországi régió nemcsak földrajzi értelemben az ország közepe, hanem erőforrásai, fejlődési dinamizmusa okán is – Biatorbágy pedig a régión belül is szinte minden szempontból a legfejlettebbek közé tartozik. A településen ma közel ezer vállakozás működik, amiben több ezer főt foglalkoztató és néhány fős cégek is vannak. Az önkormányzat úgy alakította ki az adópolitikáját, hogy az kedvező legyen a betelepülő beruházók részére, ezzel ösztönözve őket a betelepülésre. Az iparűzési adó mértéke például alacsonyabb a fővárosénál, jelenleg 1,75 százalék.
A településen működő térségi, sőt országos jelentőségű vállalkozások nagyrészt 1994, azaz a közművesítés és az infrastruktúra kiépülte után választották székhelyükül Biatorbágyot. Az önkormányzat bevételeinek közel kétharmada a vállalkozások által befizetett adókból származik, mégpedig annak ellenére, hogy az évi 2,5 millió forint alatti adóalapú kisvállalkozások 2007-ig mentesültek az iparűzési adó fizetése alól. Az adóbevételekben kimagasló szerepük van a multinacionális cégeknek, hiszen Biatorbágy bevételének mintegy 90 százaléka az ipari parkokban működő multik befizetéseiből folyik be. A városban jelenleg négy, területileg és elnevezésében is elkülönülő ipari park működik: a Felvég úti ipari park, a Rozália-park, a Vendel-park és a Budapark.
Az önkormányzat tudatos településfejlesztési tevékenysége ugyanakkor nem csupán a vállalatokat vonzotta a térségbe. Az infrastruktúra-fejlesztés, a gazdasági övezetek létesítése és a lakóterület-kialakítása magával hozta a munkahelyteremtést és annak természetes következményét, a tartós helyben lakás feltételeinek kialakulását is. Ennek következtében 1990 óta folyamatosan nő a lakosságszám, így az akkor 7176 állandó lakost számláló települést ma már több mint 11690-en választották otthonukul. A számos új munkahelynek és a fejlődésnek köszönhetően 2007-ben a község városi rangra emelkedett.
Vállalkozói segítség a helyi egészségügynek
Biatorbágy szellemi-kulturális életének legfontosabb helyszíne és központja a Faluház. Az 1992-ben művelődési házzá alakított, régi vasútállomás épülete mellé 2006-ban az önkormányzat saját finanszírozással, mintegy 500 millió forintból, egy 300 főt befogadó, új, többcélú nagytermet építtetett. A beruházással elkészült művelődési ház nem csupán az előadóknak és együtteseknek biztosít fellépési lehetőséget, de 1992 májusa óta otthont ad a zenei alapképzést nyújtó Pászti Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek. „Bár az iskolaügyeket a mai napig nem sikerült igazán rendbe tennünk, a művészeti oktatást önként vállaltuk” - emelte ki a polgármester. 1997-ben a biai és a torbágyi iskolák integrációjából létrejött a Biatorbágyi Általános Iskola, a kezdeti 9 óvodai csoport száma pedig mára 22-re nőtt.
Az óvoda mellett az önkormányzat folyamatosan fejleszteni kívánja a közparkokat és a játszótereket is. A fejlesztéseket a pályázati úton elnyert pénzek mellett nagyban segítették a betelepülő vállalkozások adományai is. A városháza (akkor még községháza) a 2006-os bővítése során új házasságkötő termet kapott, ezenkívül átalakításra került az ügyfélfogadási tér is. Ugyanebben az évben a vállalkozások segítségével elkezdődött az új egészségház építése. Az 1600 négyzetméter alapterületű épületben az egészségházon kívül a családsegítő szolgálat és a városüzemeltetés kapott helyett. „A válság hatására csökkent ugyan a cégek adakozó kedve, hiszen nekik is a túlélésért kell küzdeniük, ezért aztán az egészségházat már önerőből kellett befejeznünk. Mindennek ellenére elmondhatjuk, hogy sokat köszönhetünk az itt megtelepedett vállalkozásoknak” - foglalta össze városának helyzetét a polgármester.
Forrás: Régiók, HVG melléklet