„Eljött immár Szent Istvánnak tisztelendő ünnepe!
„Eljött immár Szent Istvánnak tisztelendő ünnepe, Illik pedig a világnak mindenkor tisztelnie, Mindenek nagy vígan áldják, kik az Isten örökét És a szentek társaságát őáltala megnyerék!” Szent István napja, első királyunk emléknapja igen régóta a magyar nemzet, a magyar állam legnagyobb ünnepe. A már korábban is boldog emlékezetű uralkodó épségben maradt testének 1083. évi felemelése, szentté avatása után ez a nap 1092-ben, a szabolcsi zsinat határozatával vált hivatalos ünnepnappá. Életéről, személyéről, tulajdonságairól az ezen az ünnepnapon tartott misék, istentiszteletek énekei, olvasmányai is szólnak, élettörténete és krónikás feljegyzések mellett. Fiának írott Intelmei, erkölcstanító könyvecskéje uralkodásának alapelveit, ma úgy fogalmaznánk: politikai hitvallását mutatja be. Attila és Szt. István Szent ember és példaképünk azért lett, mert tartotta magát – amint élete bizonyítja – az általa megfogalmazott alapelvekhez. És mert tartotta magát ezekhez az alapelvekhez, együtt őrizve magyarságát és kereszténységét, műve fennmaradt. Egyik nagy történetírónk, Katona István 1788-ban így írt erről. „Csodálatos dolog! Attilának mind népe, mind ereje, mind fegyvere nagyobb volt, híresebb volt, győzedelmesebb volt; mégis, amit ő szerzett, meg nem maradott. Szt. Istvánnak se népe, se ereje, se fegyvere oly nevezetes nem volt, mégis, amit ő kezdett, mindeddig fennmaradott. Mi ennek a különbözésnek oka? Hiszen annál állandóbb lehet az ország, mennél hatalmasabb király! Miért szakadt tehát vége oly hamar Attila birodalmának, (ha) vége nem szakadt mind ez ideig Szt. István országának? Valamint, ha valaki állandó kőházat akar építeni, szükséges, hogy azt a hitnek kőszálán építse. Attila azt az országot, melyet messze való tartományban vett és győzedelmes fegyverével szerzett magának, nem a hit kőszálán építette; a hit kőszálán építette (ellenben) Szt. István. Attila Isten ostorának, Sz. István Krisztus apostolának neveztetett…” „amaz vérengző, emez békeszerető, amaz pogány, emez keresztyén, de amit Attila szerzett, meg nem maradott, amit Szt. István kezdett, mindaddig fennmaradott…” …kősziklán őrizheti művét, országát, hazáját, szülőhelyét… Nem lehet véletlen az evangéliumi példabeszéd követése: István műve, személye népében gyökeredzett és az istenhit, kereszténység, Krisztus-követés kősziklájára épült. Halála után is ezen a kősziklán figyelheti, vigyázhatja, őrizheti művét, országát, hazáját, szülőhelyét. A modern történetíró (Szabados György) is hasonlóan értékeli: „…olyan életművet alkotott, amely az utókor értékrendjében nem csak hogy teljességgel vállalható, hanem éppen alapvető volt, a keresztény és jogfolytonos királyság alapvetése. Törvényeivel az állam, alapítóleveleivel az egyház szervezetébe lehelt életet, fiának írt intelmeiben távlatos programot adva…” jelölte ki a követendő utat, az irányt mutató és feladatot is jelentő hagyományt. Kiváló hadvezér is volt; bár maga nem kezdett támadást, „minden belső és külső háborúját megnyerte.” Néhány példa tevékenységéből: - törvénykönyvében „szigorúan meghagyta: senki köztük ellenségként más földjét ne támadja, törvényes vizsgálat nélkül ellenfelét ne bántsa, az özvegyeket és árvákat senki se nyomorgassa.” - legendája arról is szól, hogy a „szűkölködők megsegítésére mindennapos állandó költséget határozott meg.” Egy éjszaka maga kerekedett fel meglátogatásukra. A szegények…pénzének osztásakor nyomban huzakodni kezdtek, Isten emberének (vagyis István királynak) érdeméről szakálla kiszaggatásával tettek tanúbizonyságot.” - az államszervezet, a vármegyei rendszer kialakításánál népe hagyományaira, szokásaira épített.
„A fiak kövessék az elődöket!”
Évszázadokon át tudós történészek keresték: mely ország közigazgatása adta a mintát Szent István államának? A vármegyerendszer nem frank, nem szláv, nem görög, hanem sajátosan magyar. Nem is lehet más, mert bizonyára maga is úgy cselekedett, amint Intelmeinek 8. fejezete szól: „ A fiak kövessék az elődöket!” „A legnagyobb ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, (az) az isteni törvényekre sem ügyel. …Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban uralkodókat! Vajon a maga szokásaival a görög hogyan vezérelhetné a latinokat és a latin hogyan viselhetné gondját tulajdon módjával a görögöknek? Sehogyan sem, s te sem, ha nemzeted szokását nem érted. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló és az idegeneknél is dicséretes így leszel.”
… légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen
Nincs idő és mód Szent István élete közel 60 esztendejének, cselekedeteinek részletes ismertetésére, méltatására. De amint igyekezett gyermekét oktatni, nevelni felnőtt életére, feladataira és az országos iskolarendszer alapjait is ő teremtette meg – maga is felkészült az uralkodásához szükséges műveltséget megszerezni. A himnusz szavaival:
„ Oktatják híres doktorok, szent műveltségre nevelők,
S jámbor erkölcse fölragyog, már zsengén, minden nép előtt.”
Az Intelmek 10. fejezete az erényekről, a szükséges erényekről szól, amelyek nélkül, vagyis „ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, nem érdemli meg a király nevet, zsarnoknak kell nevezni.
Ezért hát, szerelmetes fiam, …kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz vagy a főemberekhez avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem …mindenkihez, aki hozzád járul… Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz is, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. …Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. …”
A kereszténység, a kereszten kivégzett Krisztus követése nem könnyű. Szent Istvánt is sok csapás, csalódás érte. De mindenkor erőt merített Isten hitéből, a Megváltó Jézus Krisztus példájából, és mi, immár mintegy ezer évvel későbbi utódai, láthatjuk, ha akarjuk, hogy küszködése, imádságai eredményt, nem puszta csillogást, hanem tartós eredményt hoztak.
Legyünk „nyakas, délceg fajta”!
Ma már nincs királyunk, de Szent Istvánhoz hasonló tudásúnak és erkölcsűnek szeretnénk tapasztalni mai államférfiainkat.
És itt nálunk, „kicsiben” is nagy példák legyenek szemünk előtt. Húsz évvel ezelőtt mondtam Biatorbágyon első Szent István napi beszédemet. Akkor is az ünnepnap miséje szekvenciájának egy versszakát idéztem:
„Ha e nemzet mesterének mást is bírna vallani,
tetszett volna Istenének más apostolt küldeni.
Ám nyakas, délceg fajta, kardos markú nemzetet
nem más, csak egy magafajta harcos téríthette meg!”
Eszerint Szent István és magyar (de már ekkor is többnyelvű és többszokású) nemzete példájából számunkra két tanulság, két feladat következik.
Először: Mi, a mai magyarok, a biatorbágyiak is legyünk „nyakas, délceg fajta”, ne hagyjuk magunkat becsapni ingyenes reklámújságokkal, ne várjunk sült galambra, ne higgyük, hogy majd más boldogít minket, hanem tanuljunk, dolgozzunk, küzdjünk meg boldogulásunkért, vezetőnek olyant válasszunk, aki ténylegesen ismerünk, nem ígérgetős, nem csak odacsapódott valamely sikeres szervezethez.
…a kormányzás tudást és figyelmet követel…
Másodszor: Azok, akik több ezer ember képviseletére vállalkoznak, készüljenek fel feladatukra. Ne gondolja senki: megválasztanak, aztán majd lesz valahogy. A kormányzás, még egy kis faluban, városban is szolgálat kell legyen, amelyik tudást és figyelmet követel, munkát, elfoglaltságot jelent, kényelmetlenséggel, farizeusok állította csapdákkal, ellenségek által terjesztett hazugságokkal is járhat. Szent István példája és Intelmei lebegjenek szemük, szemünk előtt, hogy az isteni és emberi törvények megtartásáért elsősorban magukkal, magunkkal - s csak később másokkal - sikeresen szállhassanak, szállhassunk harcba és a közfeladatokban eredményesek, győzedelmesek lehessenek, lehessünk.
Magyarország ismét „virágos kert” lehet…
Ha így teszünk, mint Szent István és sok szent magyar elődünk példája mutatja, akkor a 18. századi eleji Szent István himnusz, az Ah, hol vagy magyarok… kezdetű ének versfői szerint ÁRVA KERT-nek nevezett Magyarország ismét „virágos kert” lehet. Adja Isten, hogy így legyen!
További vidám órákat és napokat, boldog ünnepet kívánok kedves vendégeinknek és minden biatorbágyinak. Isten éltesse és áldja meg Mindannyiukat!
2010. augusztus 20-án
Dr. Palovics Lajos
polgármester