„Szerezz jó barátokat, szeresd híven azokat!
A barátság kebele égi örömmel tele.
Ha megcsal is egy vagy kettő csalárdsággal,
Kipótolja a jó Isten igazsággal.”
– énekelte 89 évvel ezelőtt, 1922. május 24-én Kodály Zoltánnak egy töki lakos, a 71 éves Hermán István. Kevesen tudják, hogy az északkelet-dunántúli falvakban, egyebek között az egykori biai járásban Páty, Tinnye, Tök településeken is gyűjtött népdalokat az akkor már híres zeneszerző, zenetudós, zeneakadémiai tanár. Kevés ideje volt az énekesek meghallgatására, csak egy-egy napot töltött a főutaktól, vasúttól távolabb fekvő, általában a török hódoltságot is lakottan átvészelt falvakban. Ezekből a fonográffelvételekből aránylag keveset jegyzett le saját maga, keveset is használt fel műzenei alkotásaiban, illetve népzene-tudományi munkáiban. Többségüket tanítványai, munkatársai írták le, illetve válogatták be egyiket-másikat népszerűsítő kiadványokba.
Amikor Kiss Áron a gyermekjátékokról szóló, 1891-ben megjelent könyvéhez anyagot gyűjtött, felhívására Tökről is küldtek be szépszámú mondókát, verses játékot, sőt éneket is. Ezen kívül nincs ismeretünk Kodály Zoltán itteni rövid tevékenységén kívül rendszeres gyűjtésről a helyben lakó magyarság között. (Ne számoljuk most ide a szintén több száz éve itt honos nemzetiségek, illetve a II. világháború végén vagy utána itt letelepült székely, székely-csángó vagy alföldi magyarok között a 20. század második felében végzett kutatómunkát!) Kodály gyűjtésének nagy része és egy gyermekdal Kiss Áron könyvéből az úgynevezett Bartók-rend digitalizálásának köszönhetően hozzáférhető a MTA Zenetudományi Intézetének honlapján.
Bián nem gyűjtött Kodály tanár úr, talán meg sem állt itt, csak átutazott a településen vonaton vagy gépkocsin. De bátran feltételezhetjük például Karikó János írásainak utalásaiból, néhány verse nótajelzése alapján, hogy a szomszédos református magyar falvakkal sokszoros házassági, rokoni kapcsolatban álló biai családokban is hasonló gazdag dalkincs, szokásrend volt. Ugyanakkor a Sándor-uradalom béresei, cselédjei, gazdatisztjei is találkoztak az inkább katolikus bajnai, gyermelyi, gyarmatpusztai lakosok énekeivel, táncaival. Bián 2007 után kezdődött gyűjtés, kiválogatva az énekek közül a műzenei vagy népies műdalokat (magyar nótákat), az iskolában, kóruséneklés közben, barátoktól, rádióból, tv-ből, hangversenyen, valamilyen hanghordozóról megtanult népdalokat azoktól a népdaloktól, amelyeket régtől fogva énekeltek Bián családok körében, társaságban, lakodalmakon, ünnepeken. Ezek között vannak országosan ismertek (Mikor én még legény voltam, Sági Vilma balladája, rengeteg katonanóta), széles körben ismert dalok helyi változatai, variánsai (Kecske van a kiskertbe), folklorizálódott népies dal (például a Kalapom, kalapom csurgóra dallamára alkalmazott lakodalmas szövegű Érik a ropogós cseresznye, ne legyél haragos, menyecske…). Van, amelyik részben vagy egészben egyedinek tűnik. Az ”Egyszer vettem a vásárban” kezdetű csúfolódó ének első két sora, eltérő szöveggel ugyan, egyértelműen a Vikár Béla által 1898-ban Egerben gyűjtött „Elmentem én a szőlőbe” kezdetű dalra hajaz, a strófák második fele viszont mind dallamban, mind pedig versformában alapvetően különbözik. A kikiáltó- vagy koldusénekek típusába tartozó „Asszonyok, asszonyok,…” bizonyosan unikális, a környékünkön járó vándorkereskedő énekelte.
A sajátos és értékes északkelet-dunántúli népzenei aldialektus néhány pátyi és töki példáját mutatja be ezen a lemezen Vizeli Balázs prímás vezetésével a Szeret zenekar, énekes szólista Tintér Gabriella, hozzá társult biai és pátyi dalok előadásával a Köllő Attila vezette Biatorbágyi Népdalkör.
A lemez bemutatója 2011. október 15-én 16 órakor lesz a Biatorbágyi Népdalkör szokásos éves őszi népdalkörös találkozóján.