Biatorbágy Város Önkormányzat Képviselő-testületének döntése alapján 2013 évben Pintér Józsefné (posztumusz) és Hagyó József részesült „Biatorbágy Városért – Életműdíj” kitüntetésben.
A „Biatorbágy Városért – Életműdíj” azoknak a személyeknek adományozható, akik a település társadalmi, szociális, oktatási, kulturális, gazdasági életének bármely területén hosszabb időn keresztül – de legalább 25 éven át - kiemelkedően eredményes munkát végeztek. Tevékenységük révén a település értékeit növelő, jó hírét öregbítő, maradandó eredményeket értek el, és életpályájukkal közmegbecsülést vívtak ki, valamint munkásságuk, szakértelmük, életvitelük példamutatásként szolgálhat a biatorbágyi polgárok - különös tekintettel a felnövekvő nemzedék – számára.
Hagyó József
1955-ben szentelték pappá. 1962-ben hitokatatói tevékenysége miatt többedmagával perbe fogták, és bebörtönözték. 1963-ban amnesztiát kapott, de folytatta a hittanoktatást, ezért egy év múlva ismét börtönbe került. 1968-as szabadulása után lett szerzetes, és közeledett a Jézus Kistestvéreinek közösségéhez, amelynek hivatása figyelni a társadalom peremére került emberekre. Hagyó atya így talált rá a sérültekre és alapította meg a kerámia műhelyt, majd a Kemence Alapítványt, amellyel megalapozta a fogyatékosok nappali ellátását Biatorbágyon a Táncsics utcai nappali foglalkoztatóban. 2001 óta él a Boldog Gizella otthonban, misézik a kápolnában, gondozva az idősek lelki életét. Gyakran vállal kisegítést a biai és torbágyi plébánián, esküvőkön, ünnepi és gyászalkalmakkor misézik. A helyi társadalmi és kulturális életben való részvételéért 2005-ben Dévay Gyula közművelődési díjban részesült Biatorbágyon. Pest megye Önkormányzata 2007-ben a „Szegényekért és Elesettekért” díjjal tüntette ki.
Hagyó József élete, emberi papi tevékenysége, az általa teremett értékeken keresztül szűkebb környezetén túlmutató hatású, így joggal állítható a környék, a megye, a régió elé is erkölcsi példaképül.
Pintér Józsefné
1951-ben végzett a budapesti Brunszvik Teréz Óvónőképző Intézetben, pályafutását Törökbálinton a Baross utcai óvodában kezdte.1954-ben került Biára, nyugdíjazásáig a Bajcsy-Zsilinszky utcai intézményben dolgozott- előbb óvónőként, majd helyettesként, végül intézményvezetőként. Kiváló szakmai munkájáért 1985-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet, majd több évtizedes példamutató szolgálatáért 1995-ben Pedagógus- díjat kapott. Pintér Józsefné életének 83. évében 2013. április 7-én hunyt el. Szelíd, csendes lénye hitéből fakadó, szigorú erkölcsi alapokon nyugvó nevelői örökséget hagyott ránk.Szakmai múltja, családi és közösségi élete példa lehet mindannyiunk számára.