Reichenbach Györgyné az Állami Védőnőképző Iskola szegedi tagozatán végzett 1973-ban, majd az Egészségügyi Főiskola Védőnőképző Tagozatán folytatta tanulmányait. Pályája Kállóban kezdődött, majd házassága által Biatorbágyra került, ahol 1975 óta védőnőként szolgálta a közösséget.
Odaadó, bölcs, tapintatos és alázatos személyisége mindenki számára példamutató volt. Csendben, visszahúzódva tette a dolgát, mindig a másik embert helyezve előtérbe. A vele való közös munka a békés elmélyülésről, a segítésről és a tiszta emberségről szólt.
Csendje tanított, gyógyított, védelmezett. Élete során a lelkek szövőnője volt: ha kellett, foltozott, ha szükség volt rá, újra varrt. Nem kínált olcsó megoldásokat, hanem hagyta, hogy minden a maga idejében érjen be.
Számos család életében volt jelen, látta sorsok kezdetét és kísérte azokat évtizedeken át. Törékeny testében hatalmas erő lakozott, melyet mindig a gondoskodásra, a segítésre használt.
Szenvedélye volt az irodalom, a versek és az olvasás, melyek végigkísérték életét, felüdülést, menedéket nyújtván neki a mindennapokban.
Marika több volt annál, mint amit láttatott.
Elismerés és emlékezés
2002-ben Biatorbágy lakosságának egészségügyi ellátásában végzett kiemelkedően eredményes munkájáért Szász Gyula Egészségünkért Díjban részesült. A felterjesztés során az akkori területi vezető védőnő így jellemezte őt:
"Lelkiismeretes, pontos, áldozatkész. A gondozottakkal való viszonya kiváló, probléma esetén felkereshetik, mindig számíthatnak rá. Teljes családot gondoz, a középkorúak és az idősek segítését is felvállalja. Emberszeretete kimagasló. A falu apraja-nagyja ismeri és szereti."
Az örökkévaló emlékezet tartson meg.
Biatorbágy Önkormányzata saját halottjának tekinti.
Búcsúztatója a Torbágyi Katolikus Temetőben ma (2025.02.26) 15 órakor kezdődik, ezt követően gyászmise a Torbágyi Római Katolikus Templomban.