Dévai Gyula

Tartalmi bekezdések

DÉVAI GYULA (*1880, Szulok–†19??, ?) iskolaigazgató, kántor, zenekarvezető.

Dévai Gyula arcképeAz 1920-as évek végén költözött Biára Dévai Gyula, a nagyszerű pedagógus. Aki ismerte, akit tanított, hosszú évek múltával is szeretettel, tisztelettel, elismeréssel beszél róla. Általa fellendült Bia kulturális és zenei élete. A Somogy megyei Szulokon született. A tanárképzőt Pécsett végezte.  Szülei: Dévai János, Frantich Katalin; első felesége: Dechsner Róza (elhunyt 1922) – mindhárman Német­bólyban nyugszanak, ahol Dévai Gyula húszéves korától tanított. Gyermekeik: Aranka (1902), Anna Mária (1904) Német bólyban születtek. A Dunántúli Naplóban 1988 januárjában Bóly zenei múltjával foglalkozó méltatás jelent meg: "Dévai Gyula tanító 1900-tól 26 évig élt a községben. Valóságos zenei polihisztor: zongorán, fuvolán, csellón játszik, vezényel és fáradhatatlanul szervez. Agilitásának eredményeként némelyik évben 6–8 koncertre is sor kerül, túlnyomórészt helyi közreműködőkkel. Felesége énekel, leányai hegedűsként állnak színpadra. Valóságos kamarazenei életet szervez, mely eleinte triók, kvartettek számára hoz sikert, később már szalonzenekarának." Később Mencs helyen tanított.  Miután 1926-ban Dévai Gyula és második felesége, Kühnel Gabriella Biára költözött, iskolaigazgatói munkája és kántori feladatai mellett egyre több fiatalt tanított meg végtelen türelemmel a hangszeres játékra, az együttmuzsikálás örömére. Alapított fúvós- és vonószenekarokat, megszervezte a dalárdát és a leventezenekart, a téli hónapokban kultúresteket rendezett a Lipka-kocsmában, később a mozihelyiségben. Szerdai napokon felléptek az iskolások, szavaltak, énekeltek. Szerepelt a dalárda is. Filmvetítéseket láthattak az érdeklődők távoli országokról, a vetítővásznon pergő képeket – ebben az esetben egy tanár – kommentálta. Steer doktor úr gyakran tartott orvosi tanácsadást ezeken az estéken. Dévai Gyula maga köré gyűjtötte a fiatalokat, de talált programot, nemes elfoglaltságot a középgenerációnak is. Színdarabot tanított be az általa alakított színjátszókörnek, majd Déryné útját járta a kis csapattal. A környező falvakban – egy-egy hétvégén – bizonyították fiaink tehetségüket. Az általa irányított római katolikus dalárda az ország színpadára is kilépett. 1936-ban a Magyar Rádióban dalolt a kórus, a Vén Duna partján, Kék-Duna-keringő, Csínom Palkó dallamait hallgathatta az ország. A dalárda életéhez kapcsolódik, hogy szép zászlóavató-ünnepséget tartottak. Zászlóanyának Metternich Klementina hercegnőt választották. A zászló rúdjába vert legnagyobb, aranyszínű szög a hercegnő adományát jelezte. Mindezek Dévai rendkívüli szervezőkészségét dicsérik. Az első Dévai-féle fúvószenekar tagjai: Handl Antal (szárnykürt), később a zenekar vezetője, Bunth Ferenc, Szabó István, Teller József (trombita), Stein hauser Márton, Kummer József (klarinét), Várnai (Wächter) János (basszbariton), Fiedler Ferenc, Spielmann János (szárnykürt), Simon János, Spielmann András (bariton-trombita), Weinacht András (tuba). Próbákra szombati napokon a katolikus iskolába gyűltek össze (ma: Karikó János Könyvtár). A kotta ismeretét 6 hétig tanulták, vizsgáztak belőle. A hangszereket közös pénzből vásárolták a Strowasser hangszerkereskedésben Budapesten. Az első darab, amit biztonsággal játszottak, a "Három bokor saláta" című volt. Később repertoárjukon polkák, keringők, indulók, vallási énekek szerepeltek. De megtanultak operett részlete ket is. Három cím a sok közül: Ha leszáll az éj..., Midőn Havannában..., Kék-Duna- keringő...  Jelentős eseménynek számított a máriaremetei processzió (körmenet), amelyen a zenekar is játszott. Egyre több nyilvános fellépésen vettek részt. Az igazgató úr törődött a tanulók magánéletével is. Ezüstgombos sétabotjával kezében, feleségével karonfogva sétáltak esténként a faluban, és a szülőkkel barátságosan megbeszélte a gyermekeikkel kapcsolatos gondokat. Kitűnő kommunikációs készséggel rendelkezett. Dévai Gyula nyugdíjazása után nem ment vissza Németbólyba.