HOCHWART (Hochvarter, Hochbort, Hochborter stb) Mihály (*?–†1697. december 2. előtt) váci, majd budai főharmincados, Pest-Pilis-Solt vármegye főadószedője, Bia és Torbágy egykori földesura.
Hochwart Mihály Pest megye történetében a törökellenes felszabadító háború kezdetén tűnik fel, Vác visszafoglalását követően váci, majd Buda 1686. évi felszabadítása után budai harmincadosként. Az eredetileg kamarai tisztségviselőt 1692. január 12-én megválasztották Pest- Pilis-Solt vármegye perceptorává (a perceptor latin kifejezés, pénztárosi, illetve főadószedői feladatokat takart). Akkor még a budai várban volt a vármegyeháza, ahová a pestis miatt nem engedték be a népet – és a főadószedőt sem engedték ki – ezért helyettest is állítanak Pesten. Kamarai tisztségét továbbra is fenntartotta, budai harmincadosként terjesztette 1693- ban a Pest vármegyei közgyűlés elé a kamarai adminisztráció kérését, hogy a szolnoki híd javításához gerendák szállítására ingyenesen 15 szekeret küldjenek. Ekkor kaphatta meg Bia és Torbágy – addig a Csetényi-család által tulajdonolt – felét Hochwart Mihály is 1693-ban, amikor kihirdetik Hochbart Mihály és felesége, Mária Cecília, kilenc fia: János, István, Ignác, Mihály, Jakab, Antal, József, György, Fülöp és leánya: Johanna nemeslevelét. 1693–1694 telén Sőtér Ferenc alispánnal Hochwart Mihály ment Bécsbe követségbe, "mivel a Rabutin ezred tisztjei a szegény néppel szemben kihágásokat követtek el." A küldöttség gróf Heisler Donát hadi főkomisszáriushoz ment, hogy az határozza meg: egy-egy orális (katona ellátására szolgáló), illetveequilis (lovak ellátására szolgáló) porció fejében mennyit kell természetben és pénzben fizetni, hogy ezzel jogbiztonságot teremtsenek. A közgyűlési jegyzőkönyvekben találkozunk Hochwart Mihály elszámolásával, az általa (pl. budai jezsuitáknak kápolna, a pesti pálosoknak orgona építésére, a vármegye börtönében lévő foglyokat gyógyító Fogarasi Mihály pesti kirurgus/sebész fizetésére stb.) teljesítendő kifizetések elrendelésével. Az 1697. december 2-i megyei közgyűlésen tárgyalták Hochvart Mihály perceptor elhunytát, akinek helyébe korábbi munkatársát, Fittos Ferenc szolgabírót választották. A vármegye még többször tárgyalt Hochwart Mihályról, mert rablók (predo-k) ölték meg a nála lévő pénzért, amelynek elrablása miatt a kár megtérítését feleségétől követelték. Özvegye az elrabolt pénz egy részét meg tudta téríteni, a fennmaradó részt helyzetére tekintettel a vármegyei közgyűlés elengedte. Bia és Torbágy felének birtokosa maradt özvegye, majd egyik veje. A 17–18. század fordulóján Csonkatebe (a mai nevén Herceghalom) és (a ma Etyekhez tartozó) Bot(puszta) egészének birtokosai is ők voltak.