Szily Kálmán

Tartalmi bekezdések

SZILY KÁLMÁN (*Izsák, 1838. június 29.–†Budapest, 1924. július 24.) nyelvész, természettudós, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1865., r. 1873., ig. 1883., t. 1920.), főtitkára (1889–1905).

Szily Kálmán arcképeA nagyszigeti Szily család története szorosan összefonódik a magyar történelemmel, a hazai művelődéstörténettel éppúgy, mint Biatorbágy helytörténetével. A család irataiban az első említés egy keresztnév nélküli Szilyről szól, aki a törökök elleni harcban elesett 1663 után. Az ő dédunokája Szily József (1746–1827), udvari tanácsos. (A megszüntetést követő naptól az ő nevét viselte volna a biatorbágyi mezőgazdasági szakiskola.) A feljegyzések őt említik "birtokszerzőként". A biai és torbágyi birtok eredetileg a Farkas családé volt, az ő lányukat, Terézt vette nőül 1770-ben. Az iharosi Szent Vendel- kápolna építésének megkezdése fűződik nevéhez. Fia a Szily család talán legérdekesebb alakja, Szily Antal (1774–1833) huszárőrnagy, a Mária Terézia-rend lovagkeresztjének tulajdonosa az említett biai kápolnában kapott örök nyughelyet. A birtokot öröklő Szily Lotti (Karolina) Fáy Barnabás neje lett 1801-ben. A szakiskola műemléképületét máig is Szily–Fáy-kas télyként említjük. Szily József testvérének, Ádámnak (1763–1844) az unokája Szily Kálmán. Gyermekéveit Bián és Torbágyon is töltötte az 1850-es évek elejéig. A budai József-ipartanodában, majd a bécsi, zürichi, berlini és a heidelbergi egyetemen tanult. Pesten és a bécsi műegyetemen Stoczek József tanársegéde, ideiglenes tanár, 1869-től a kísérleti fizika, 1870-től 1889-ig az elméleti fizika és analitikai mechanika tanára. A termodinamika elveinek mechanikai elveire való alapozásával foglalkozott. 1871–73-ban az egyetem dékánja, majd 1879–84-ig rektora. Ez idô alatt épült a műegyetem épülete; az ô nevéhez fűződik az egyetem szervezetének megreformálása. 1890-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az MTA havi folyóiratát, az Akadémiai Értesítőt. Megszervezte az MTA-n a Széchenyi Múzeumot. Jelentős szerepe volt mint titkárnak a Természettudományi Társulat fellendítésében. 1869-ben mint a társulat főtitkára, megindította és 1898-ig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, ô létesítette a Természettudományi Könyvkiadót, 1880-tól a társulat elnöke. Az 1880-as években több forrásközlés és az ezekhez fűzött magyarázat erejéig foglalkozott Bia és Torbágy helytörténetével is. Időskorában is rendszeresen ellátogatott településünkre. A természettudományos mozgalmak múltjával foglalkozva a régi természettudományos műnyelv, s ezzel kapcsolatban a nyelvtudomány iránt kezdett érdeklődni. A ’90-es évek végén áttért a magyar nyelvtudomány rendszeres művelésére. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, ennek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának (I–II., Bp., 1902., 1908.) szerkesztője. 1905-től az MTA főkönyvtárosa. Nyelvészeti munkásságáért 1913-ban az MTA Nagyjutalmát kapta. 1915-től a főrendiház tagja volt. Fia, ifjabb Szily Kálmán (*Bp., 1875. május 4.–†New York, 1958. január 14.) mérnök, bölcsészdoktor, a Corvin-koszorú birtokosa, a műegyetem rektora, szintén az MTA tagja volt.